Közelegnek a szakmai vizsgák, ami a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Devecseri Szakképző Iskola számára is roppant fontos időszak. Ennek apropóján kétrészes cikkünkben Kovács Éva intézményvezetővel, valamint három diákkal beszélgettünk a pandémiával nehezített mindennapokról, a kihívások közös leküzdéséről és az elmúlt időszak pozitívumairól. Szerencsére, mint látni fogják, utóbbiból is akad bőven mindenki szerint!

„Eleinte azt hittem, könnyű dolgunk lesz, nem kell mindennap elmenni az iskoláig, otthoni ruhában lehet tanulni. Aztán ahogy teltek a hetek, rájöttem, hogy sokkal nehezebb így haladni, és még a többiekkel se nagyon találkozhattam, amit nem volt könnyű megszokni” – idézte fel a tantermen kívüli oktatás kezdeteit Orsós Márió, végzős hegesztőtanuló. Osztálytársa, Bogdán Levente egyetértett vele, és hozzáfűzte: „Sokat segít, hogy mi diákok összetartunk és az iskola, a tanárok is mindenben támogatnak minket, hogy sikerrel vészeljük át ezt a helyzetet.”

„Valóban nagy próbatétel ez az időszak diáknak, oktatónak egyaránt, de úgy vélem, a mi közösségünk példamutatóan helytáll. Ezt pedig nemcsak az elfogultságom mondatja velem, hanem vannak kézzel fogható jelei is. A tavaly tavaszi időszakban még tipikus volt, hogy a gyerekek a füzetben megoldott feladatokat lefotózták és úgy küldték el, mostanra pedig Wordben, PowerPointban dolgoznak magabiztosan, saját videókat készítenek. Megtanulták az internetet és a digitális eszközöket kreatívan a tudásuk szolgálatába állítani. Mindezt ráadásul úgy, hogy mára a netikett szabályait is betartják, sőt, erre figyelmeztetik is egymást” – kezdte a kényszer szülte előrelépések összegzését Kovács Éva intézményvezető.

Mint hozzátette, a járvány kitörése óta a legfőbb cél a diákok megtartása, a motiváltságuk megőrzése, amihez elengedhetetlen az állandó, személyes kapcsolat, a rájuk mindig is jellemző egyéni odafigyelés fenntartása. Csóré Balázs 10.-es hegesztő tanuló is kiemelte, abban, hogy a digitális oktatás hatékonyabb, mint azt először gondolta, nagy szerepe van az iskola és a tanárok hozzáállásának. „Ebben 50-50%-ban van benne a tudás átadása és az emberi oldal, azaz, hogy mindig empatikusan állnak hozzánk, akár az iskolaidőn kívül is segítenek” – mondta.

„Talán majd holnap folytassuk!”

Az intézményvezető felidézte, a novemberi iskolabezárás után körülbelül 2 hét alatt felmérték, ki az, aki lemaradni látszik, és őket az osztályfőnökkel és adott esetben családsegítővel karöltve felkeresték. Januárban aztán felzárkóztató csoportokat indítottak, amiknek hatására sikerült nagyon alacsonyan tartani a bukások számát. A kiscsoportos, szigorú járványügyi előírások betartása mellett zajló foglalkozások célja a félévzárást követően a lemaradás elkerülése lett. Kovács Éva szerint sokat elmond, hogy bár ezeket a fakultatív eseményeket eredetileg 8 és 12 óra közé hirdették meg, nem egyszer fordult elő, hogy csak délután 2-3 óra magasságában hangzott el: „talán majd holnap folytassuk!”

Mindez azért is örömteli, mert ezek szerint a diákok maguk látták be, hogy az ő érdekük is, hogy haladjanak, amire – amíg a szabályok ezt lehetővé tették – az iskolában, nyugodt körülmények közt, a megfelelő eszközökkel felszerelkezve volt a legjobb lehetőségük. Kovács Éva hasonlóan fontosnak tartja, hogy az események hatására a szülőkkel való kapcsolattartás is sokat javult, nem ritkán ők maguk is a Messengeren érdeklődnek gyerekük előmenetele iránt.

Mindig van kire támaszkodni

A fentebb említett „túlórázás” az iskola pedagógusaira és az óraadókra is jellemző. Nem ritka, hogy a diákok este 8-kor kérnek segítséget, a hivatástudatot pedig jól jelzi, hogy senki nem mond nekik nemet, hanem a legkreatívabb módokon (telefon, videóchat, csoportos hívás stb.) állnak rendelkezésre. „Ez persze a szokottnál is nagyobb terheket ró mindenkire. Összeállítjuk a színvonalas digitális tartalmat, ami eleinte bizony nehéz volt, javítunk, visszaküldjük, megbeszéljük a diákokkal, és sokan közben még online képzéseken, tanfolyamokon is részt vesznek. Nyugodtan mondhatom, lehetetlen volna mindezt kivitelezni, ha nem lennénk ennyire összetartó közösség, ahol folyamatosan támogatjuk egymást, vagy ha kell, tartjuk egymásban a lelket” – fogalmazott az intézményvezető.

Bogdán Levente ugyancsak úgy véli, hogy az elmúlt egy év bizonyos értelemben még erősítette is a közösségüket. „Ez az időszak megváltoztatta az életünket, de ebben van jó is. Megmutatta például, hogy össze kell tartanunk, és akkor sikerül leküzdeni a nehézségeket” – mondta a végzős tanuló hozzáfűzve, hogy a digitális eszközöket is sokkal magabiztosabban kezeli, ami szintén nagy előny.

Kovács Éva kitért arra is, hogy ebben az emlegetett küzdelemben messze nincsenek egyedül. „Nagy köszönettel tartozunk a Fenntartónknak, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítványnak, amiért nemcsak gyakorlati segítséget és folyamatos szakmai támogatást nyújtanak nekünk, hanem lelki támaszként is ott vannak mögöttünk. Antal András lelkipásztor szavaira is mindenki számíthat, akinek szüksége van rá.”

Cikkünk folytatásában a hamarosan sorra kerülő szakmai vizsgákról és a közelmúlt pozitívumairól is bővebben szó esik.