Milyen út vezetett egy hajléktalanszálló feletti tetőtérben működő, kétosztályos képzéstől odáig, hogy mára egy közepes méretű, az innovációt középpontba helyező, de alapértékeire ügyelő fenntartóként beszélhetünk a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítványról? Többek közt erről szól az elmúlt két évtized története, amit a szervezet életében a kezdetektől aktív szerepet betöltő Győri-Daniné Szabó Mónika, az MMSZ Óbudai Technikum és Szakképző Iskola igazgatóhelyettese, valamint Thaisz Miklós az MMSZ Iskola Alapítvány kuratóriumi elnökének segítségével igyekszünk bemutatni.

Az Iskola Alapítvány tehát hivatalosan 2001 óta létezik, azonban az 1989-ben alapított Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak ennél is régebbi a kapcsolata az oktatással. „A rendszerváltás környékén volt egy kétéves háziasszonyképzés azoknak, akik nem akartak továbbtanulni az általános iskola után. Többek közt Vecsei Miklós és Győri-Dani Lajos – a Szeretetszolgálat két későbbi alelnöke – is voltak ott osztályfőnökök. Egy idő után megszületett az ötlet, hogy kellene valamilyen további lehetőséget biztosítani ezeknek a lányoknak, ezért kísérleti jelleggel, egy budapesti szakközépiskola kihelyezett tagozatként elkezdődött egy kétéves szociális gondozó és ápoló képzés” – idézi fel Győri-Daniné Szabó Mónika.

Nagyjából egy évtizeden át indult évi két, kis létszámú osztály ebben a formában, majd 2001-ben a jogszabályi környezet változása miatt szükségessé vált az önállósodás: így alakult meg az MMSZ Iskola Alapítvány, mely onnantól kezdve fenntartóként tevékenykedhetett. Az elsődleges cél a munkaerő-utánpótlás biztosítása volt a már akkor is szép számú máltai szociális intézmény számára – ennek érdekében indították útjára 2004-ben a szociális gondozó és ápoló szakot felnőtteknek is, esti tagozaton. A nappali képzésnél pedig fontos volt az is, hogy az oktatási rendszerből valamilyen okból (pl. tanulási nehézségek vagy a családi háttér miatt) kiesők valahol mégis tudjanak szakmát szerezni. Ebben az iskolában nemcsak felkarolták ezeket a fiatalokat, hanem egy kimondottan nehéz, társadalmi értékek ellenére kevesek számára vonzó hivatásra, idős, beteg emberekről való gondoskodásra tanították őket, ami hűen tükrözi, milyen kihívásokkal is járt ez a kezdeményezés.

Főként, ha hozzátesszük, hogy kezdetben a környezet is kifejezetten embert próbáló volt. Az Óbudai Technikum és Szakképző Iskola igazgatóhelyettese ezzel kapcsolatban azt meséli: „az eredeti helyszínünk a III. kerületi Miklós utcában volt, ahol a budapesti Máltai központja, egy hajléktalanszálló és nappali melegedő, valamint a jelzőrendszeres házigondozás is egy épületben működött velünk. Eleinte a 2. emeleten voltunk, majd felkerültünk a tetőtérbe, de végig a hajléktalanszálló volt alattunk, azon keresztül lehetett feljutni hozzánk. Egy biztos, már a beiratkozásra érkező diákok empátiája, szociális érzékenysége is tesztelésre került a legelső pillanatban.”

A helyzet 2014-ben változott meg gyökeresen, amikor is az Iskola Alapítvány meg tudott vásárolni egy épületet a szintén a III. kerületben lévő Vályog utcában, így annak a tanévnek már önálló létesítményben vághattak neki. „Ez jelentős mérföldkő volt egy olyan iskola számára, amelynek lényegében az alapításától kezdve hatalmas erőfeszítéseket kellett tennie a fennmaradásért, hiszen a létszámunk sosem érte el az 50-et. Sokszor hallottuk, hogy nem vagyunk »rendes« iskola, kilógtunk az oktatási rendszerből, de ez többnyire csak erősítette az elhivatottságunkat. A következő nagy változás az volt, amikor 2018-ban összevontak minket egy addigra már szintén Máltai fenntartásban lévő óbudai szakképző intézménnyel, a »Keltával«, ezzel pedig stabilizálódott a helyzetünk, a létszám azóta állandóan 250-300 fő között mozog” – fejtegeti Győri-Daniné Szabó Mónika.

Ekkorra az Iskola Alapítvány tevékenysége már túlmutatott Budapest határain. Az első fenntartásba vett általános iskola és óvoda a tarnabodi volt, melynek példája kiválóan szemlélteti a bővülés egyik formáját. „A Magyar Máltai Szeretetszolgálat a Jelenlét programja révén számos, döntően hátrányos helyzetűek által lakott, kistelepülésen végez komplex felzárkóztató tevékenységet. A mottónk szerint a segítségnyújtásnak a fogantatástól a foglalkoztatásig kell tartania, ebben pedig kulcsszerepe van iskolának, amely többnyire az egyik legmeghatározóbb intézmény a települések életében. A valódi előrelépések minőségi oktatás nélkül elképzelhetetlenek, az ehhez szükséges feltételek megteremtése azonban gyakran meghaladja a helyi önkormányzatok lehetőségeit. Így volt ez Tarnabodon is, ahol a fentieket felismerve mi váltunk az iskola fenntartójává, aminek pedig mostanra számos pozitív hozadéka van a lemorzsolódás csökkenésétől a pedagógusi létszám növekedésén át az anyagi és szakmai mozgástér bővüléséig” – fogalmaz Thaisz Miklós.

Az első nem fővárosi középiskola a (mai nevén) MMSZ Károly Róbert Technikum, Szakképző Iskola és Gimnázium lett, Gyöngyösön, amit az MMSZ Devecseri Szakképző Iskola követett. Utóbbi intézmény története különösen érdekes, hiszen a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a 2010-es vörösiszap-katasztrófa után nyújtott több területen is segítő kezet a városnak, az egyre szorosabb kapcsolat révén pedig kiderült, szükség volna helyben egy középiskolára. Szerencsére azóta bebizonyosodni látszik, hogy az ottani lehetőségeket figyelembe véve kidolgozott képzési kínálat találkozik a környékbeli munkaerőpiac igényeivel. A Máltai középiskolákban máig több mint 1200-an szereztek szakmát és javították ezzel felemelkedési esélyeiket. Ez a szám ráadásul a jövőben még dinamikusabban bővül majd, az idei évtől ugyanis negyedikként a dombóvári Esterházy Miklós Szakképző Iskola és Kollégium is csatlakozott a Máltai szakképzők sorába.

Az MMSZ Iskola Alapítvány kuratóriumi elnöke megjegyzi, a saját alapítás és a Szeretetszolgálat látókörében lévő települések intézményeinek átvétele mellett „jelentkezés” révén is bővült már az iskoláik köre. Az egyházi finanszírozású státusz miatt sokan keresik meg őket, köztük olyanok is, akik nem igazán illenek bele a profiljukba. Thaisz Miklós viszont leszögezi: „a missziónk az, hogy a rászorulókon segítsünk. Ehhez értünk. Éppen ezért csak akkor mondunk igent egy átvételi felkérésre, ha úgy érezzük, hogy az adott intézmény beleillik a profilunkba, jelentős részben hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik és nyitott a Szeretetszolgálat által képviselt értékrendre. Nem célunk, hogy gyorsan növekedjünk, mert az azzal járhatna, hogy nem minden intézmény kapná meg azt a különleges, egyedi figyelmet, ami a védjegyünk. Aktívan részt veszünk minden iskolánk életében, beleértve a szakmai munkát, hisz szeretnénk mindenütt fejleszteni a pedagógusok módszertani kultúráját. Mindezt pedig úgy, hogy a kezdetektől partnernek tekintsenek minket, hiszen meggyőződésünk, hogy kézi vezérléssel nem lehet igazi sikereket elérni.”

Szavait Győri-Daniné Szabó Mónika is alátámasztja: „valóban kiváló az együttműködésünk a fenntartóval, de ugyanezt mondhatom az egyes iskolák közti kapcsolatról is. A kidolgozott szakmai terveket rendszeresen megosztjuk egymással, csak úgy, mint a hétköznapok során szerzett tapasztalatainkat, ami roppant hasznos, hiszen gyakran ugyanazokkal a kihívásokkal nézünk szembe.” A nehézségek leküzdése kapcsán az Óbudai Technikum és Szakképző Iskola igazgatóhelyettese megosztja: „a máltais iskolák mindig is abban voltak jók, hogy köszönhetően a szervezet hátterének, szociálisan is odafigyelnek a gyerekekre. Én magam is pontosan tudom, milyen sokat jelent például, ha van egy külön szociális munkás az iskolában, aki kezelni tudja azokat a problémákat, amihez a pedagógusok eszközrendszere már kevés.”

Ez a sokrétű szociális háló jelesre vizsgázott az elmúlt másfél esztendőben is. A koronavírus és az azt kísérő korlátozások idején sem tévesztették szem elől egyetlen diákjukat sem, ha kellett, személyesen keresték fel őket a munkatársak a feladatlapokkal. A fenntartó a pandémia kezdetén létrehozott minden egyes iskola számára egy a tantermen kívüli oktatást megkönnyítő honlapot, ösztönözte a digitális munkacsoportok megalakítását és jelentős eszközparkfejlesztést valósított meg minden helyszínen, beleértve a WIFI-hálózatok kiépítését. Az anyagi és szakmai segítségnyújtás mellett pedig a folyamatos lelki támasz garantálása sem maradt el ebben az időszakban, sőt, idén nyáron valamennyi pedagógus részt vehetett 3 napos „csapatépítő” programon is, segítve ezzel a nehéz időszak utáni feltöltődést. Ezzel párhuzamosan a Máltai iskolások közti összetartást is igyekezett a lehetőségekhez mérten erősíteni az alapítvány: tavasszal például egy alsósoknak szóló, össznépi vetélkedő zajlott le 3 kategóriában, értékes nyereményekért.

Ami a jövőt illeti, a fő célkitűzések közt van a rendkívül előremutató Műhelyiskola projekt – melynek az MMSZ Iskola Alapítvány az elsők közt adott teret – folytatása, sőt, kiterjesztése további helyszínekre. Ezenkívül a közelgő időszak egyik kulcskifejezése az innováció lehet. Mostanra minden iskolának és óvodának be kellett nyújtania a két tanévre/nevelési évre – 2023 nyaráig tartó – kidolgozott, úgynevezett „innovációs tervét”. Ezekre a többnyire a digitális kompetenciák, alapkompetenciák és szociális kompetenciák fejlesztését és a pedagógiai-módszertani megújítást célzó projektekre is igaz, hogy „kényszerítő” helyett ösztönző, támogató szerepben kíván részt venni bennük a fenntartó. „Mi minden téren csak annyira haladunk, amennyire az adott közösség jön velünk. Ezzel együtt szeretnénk előcsalogatni a bennük rejlő potenciált, egyúttal megadni minden segítséget annak maximális kiaknázásához” – foglalja össze Thaisz Miklós.

A leglényegesebb pedig, hogy a máltai iskolákra jellemző, szinte semmihez sem hasonlítható „szellemiség” és a családias légkör a folyamatos fejlődés közepette is megmaradjon. Ennek kapcsán Győri-Daniné Szabó Mónika azzal zárja gondolatait: „mindig öröm valaki olyannal találkozni, aki valamelyik iskolánkban végzett, és a mai napig máltai intézményben dolgozik. Szerintem sokat mondó, hogy az alapján, amit az itt töltött évek alatt hozzáállás, szemlélet terén tapasztalt valaki, úgy döntött, hogy itt marad.”