Rendkívül megtisztelő, egyúttal jókora felelősséggel is jár, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítvány egyike lehet azoknak a szervezeteknek, amelyek a mostani tanévben kísérleti jelleggel elindították a műhelyiskolai képzéseket. A közelmúltban a sajtó is szép számban foglalkozott az Innovációs és Technológiai Minisztérium támogatásával megvalósuló pilot projektünkkel, amelynek tapasztalatairól és jövőbeli távlatairól a máltai műhelyiskola szakmai vezetőjét, Orosz Lajost kérdeztük.

– Magától értetődő volt, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítvány szerepet vállal az új típusú képzési forma „tesztelésében”?

– Egyértelműen, hiszen egyik legfőbb alapelvünk, hogy senkinek sem engedjük el a kezét, és ha kell, különleges módszerekre építve, egyéni odafigyeléssel próbáljuk megadni a hátrányos helyzetű fiataloknak a második esélyt egy sikeres életre. Márpedig a műhelyiskola éppen ezt teszi lehetővé, sok szempontból hatékonyabban, mint korábban bármi.

– Melyek ezek a szempontok?

– Először is, olyan 16 év feletti diákokról van szó, akik a hagyományos oktatási rendszerben nem találták meg a helyüket, ezért rendhagyó eszközökre van szükség a motiválásukhoz. A műhelyiskolában kizárólag egy részszakképesítési vizsgára készülnek, amelyet fél és két év közti intervallumban bármikor letehetnek. Mindezt úgy, hogy az időbeosztásukról, a haladási tempójukról, sőt, még az ösztöndíjuk ütemezéséről is az ő bevonásukkal döntenek a mesterek és mentorok.

– Az eddigiek tükrében mennyire sikeres ez az új szemléletmód?

– Úgy látjuk, hogy a túlnyomó többséget sikerül rávenni arra, hogy maga vállaljon feladatokat, ami mindenképp nagy szó. A kezdetben bevont 20 fiatalból mindössze 2-en morzsolódtak le, de őket is gyorsan sikerült pótolni, ami jelzi, hogy nagy az érdeklődés. Az első negyedévet a várakozásokat felülmúlóan zártuk, pedig gyakorlatorientált képzés lévén a járványhelyzet is különösképpen nehezítette a résztvevők dolgát. Tavasszal kerülhet sor az első vizsgákra, az fontos mérföldköve, egyben fokmérője lesz a kísérleti fázisnak.

– A diákok szemszögéről már esett szó, de milyenek a velük foglalkozó szakemberek tapasztalatai?

– A műhelyiskola mindannyiuktól nagyfokú nyitottságot és rugalmasságot kíván, de örömteli, hogy a visszajelzések alapján sokuk egy izgalmas, lehetőségekkel teli kísérletként éli meg a programot. Ahogy azt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítvány ügyvezető igazgatója, Thaisz Miklós az M1 reggeli műsorában is kiemelte, a szakoktatóink például az újfajta képzés során szerzett tapasztalataikat kamatoztatni tudják a hagyományos szakképző intézményeinkben is, legyen szó a motiválás vagy épp a kommunikáció terén felismert jó gyakorlatokról.

– Mik a jövőbeli célok a programmal kapcsolatban?

– Jelenleg Gyöngyösön, ahol hosszú ideje erős a vendéglátóipari képzésünk, pincér- és szakácssegéd, az ország legszegényebb régióinak egyikében található Tiszaburán pedig lakástextil-készítő és famegmunkáló részszakmák elsajátítására van lehetőség, de szeretnénk tágítani a kört minden olyan településre, ahol a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítvány jelen van. Bízunk benne, hogy már ősztől a lehető legtöbb helyen sikerül a piacképes szakmákra partnereket, gyakorlati helyszíneket találni és a központi finanszírozási háttér is adott lesz. Meggyőződésem ugyanis, hogy a műhelyiskola egy olyan hatékony és hiánypótló lehetőség, amely számos esetben a létező legjobb alternatívát jelenti arra, hogy a fiatalokra a végleges lemorzsolódás helyett biztos megélhetés várhasson. Büszkék vagyunk rá, hogy ennek bebizonyításában úttörő szerepet játszhatunk.