A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítványa jelenleg 17 intézmény fenntartója. Nem a gyerekeket igazítják a pedagógiai programhoz, hanem a módszertant alakítják a körülményekhez azért, hogy hatékonyabban tudjanak segíteni a Magyarország leghátrányosabb helyzetű településein élő diákjaiknak. Thaisz Miklóssal, a kuratórium elnökével beszélgetett a munkájukról és az Aktívan az osztállyal program megvalósulásáról Vágóné Ugró Szilvia, az Új Köznevelés című lap munkatársa.
Hogyan kapcsolódik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkája a közneveléshez?
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) egy karitatív szervezet, amely a szociális szférában tevékenykedik, és több mint 20 éve foglalkozik iskolákkal, óvodákkal, köznevelési intézményekkel. Az első iskolája egy óbudai szakképző iskola volt. A szervezet kezdetben arra kereste a választ, hogy mi legyen azokkal a lányokkal, akiket nem vettek fel sehová középiskolába. Megoldásként hozta létre az óbudai háziasszonyképző intézményt. Ezt követően született az ötlet, hogy munkaerő-toborzás szempontjából sem rossz, hogyha a szeretetszolgálat iskoláiban szociális gondozókat, ápolókat képeznek, akik majd később a szolgálat intézményeiben is el tudnak helyezkedni. Jelenleg az ország legszegényebb területein működik a Felzárkózó Települések Program, amely ezen települések komplex felzárkózását támogatja. Az utóbbi években az iskola alapítvány elsősorban ezeken a településeken vett át általános iskolákat, óvodákat, a nagyobb városokban középiskolákat; Budapesten, Dombóváron, Gyöngyösön, illetve Devecseren is hoztak létre iskolát a vörösiszap-katasztrófa után. Jelenleg 17 intézmény fenntartója a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítvány.
Mesélne az MMSZ Iskola Alapítványának létrejöttéről és elveiről?
Ez az alapítvány 2001-ben jött létre, de az intézményeink száma 2010 után kezdett jelentősen gyarapodni, jelenleg is több intézmény átvétele van folyamatban. Azért is kezdett az MMSZ iskolafenntartásba, mert az volt a tapasztalata, hogy a nagyon kicsi településeken – gondolok itt 600–800 fős településekre – az óvodához és az iskolához való közvetlen kapcsolat nélkül igazából nincs érdemi esély egy eredményes komplex felzárkóztató munkára. A mottónk is az, hogy „a fogantatástól a foglalkoztatásig”, ez is azt jelzi, hogy a szervezet programjai a rászorulókat a várandósságtól a szakmaszerzésig, majd az elhelyezkedésig támogatják.
Ezen intézmények pedagógiai és módszertani kultúrája miben tér el egy állami fenntartású intézménytől? Pedagógiai programjaik tartalmaznak újító elemeket?
Az alapítvány a gyakorlatban is támogató, segítő fenntartóként működik. Intenzíven igyekszünk jelen lenni az intézményeink életében, az alapfeladatokon túl van egy pedagógiai, szakmai csoportunk, saját szakembereink, akiken keresztül napi szinten szoros kapcsolatban vagyunk az intézmények vezetőivel, pedagógusaival, együtt, közösen igyekszünk megoldásokat kidolgozni. Az a stratégiánk, hogy nem írjuk elő pontosan, mit hogyan kell csinálni, hanem csak ajánlásokat és elvárásokat fogalmazunk meg az intézmények számára. Arról, hogy az adott elvárást hogyan érik el az óvodák és az iskolák, saját hatáskörben dönthetnek. Vannak kiemelt céljaink, konkrétan három fő célt határoztunk meg, amelyek megvalósítása fontos számunkra; minden máltai intézmény legyen vonzó a pedagógusok, szülők, gyerekek számára, a második, hogy legyen vonzó a helyi közösség számára is, hiszen ezeken a kistelepüléseken a közösség partnersége nélkül nincs érdemi esélyünk. A harmadik célunk pedig inkább szakmai, konkrétan az, hogy a gyerekek tanulási eredményei javuljanak.
Pedagógiánk legfőbb területei, amelyekre fokozottan figyelünk: a szociális kompetencia fejlesztése, az alapkompetenciák fejlesztése – írás, olvasás, szövegértés –,az infokommunikációs technológiák alkalmazása – ezen azt értem, hogy fontosnak tartjuk, hogy ne csak felszereljük az intézményeket laptopokkal, wifivel és egyéb eszközökkel, hanem ezeket az eszközöket használják is a gyerekek. Jelenleg is benne vagyunk olyan digitális eszközök felhasználásával történő pedagógiai-módszertani fejlesztési programban, amely ezt erősíti: Maker’s Red Box, Revolution Robotix, Bee botok. A negyedik terület pedig, amely kiemelten fontos számunkra, az oktatásszervezés. A magyar köznevelési rendszer sokkal nagyobb teret ad az intézményeknek, mint amekkorával általában élnek az iskolák, gondolok itt a projektmódszerre, valamint az óraszervezésre, órarendekre, az időbeosztásra, a terek alakítására. Mi ezeket a határokat a pedagógusokkal együttműködve feszegetjük annak alapján, ami a legjobb a gyerekeknek. Óvodában és alsó tagozaton rendkívül nagy hangsúlyt fektetünk a mozgásfejlesztésre; a mi gyerekeink nagy része sajnos komoly lemaradásban van korához képest, ezért a mozgás által az idegrendszert is fejlesztjük, mely a későbbiekben segíti a tanulást.
Teljesítményértékelést is rendszeresen végzünk, hiszen itt is központi elvárás az intézmények felé, hogy legyen teljesítményértékelés, de az intézmények önállóan döntik el, hogyan valósítják meg. Minden évben elkülönítünk forrást az innovációs projektek támogatására is, például a tiszaburai iskolában az egész napos iskola felé próbálunk haladni, délután már nemcsak az alsó tagozatosok maradnak bent, hanem az 5–6. osztályosok is. Van olyan iskolánk, ahol alsó tagozaton a délelőtti órák menetét változtattuk meg; reggel közös reggeli van, fogmosás, beszélgetőkör, és csak ezután kezdődik el a tanulás, amely tömbökben zajlik, tehát nem negyvenöt perces, hanem másfél órás órák vannak. Délelőtt zajlanak az alapkompetencia-fejlesztések, délután a mozgás, illetve nagy hangsúlyt fektetünk a zenei nevelésre is az MMSZ Szimfónia Programja révén. Ami a középiskoláinkat illeti, az elsők között kezdtük el a műhelyiskolákat, ami a tizenhat év fölötti, középiskolákból lemorzsolódott gyerekeknek jelent második esélyt. A középiskoláinkban is arra törekszünk, hogy a módszereket a gyerekek elvárásaihoz, motivációihoz igazítsuk.
A Szeretetszolgálat részt vett az Aktívan az osztállyal program gyakorlati megvalósításában. Milyen céllal indult a program, és milyen feladatokat látott el az MMSZ?
Ez egy kormányzati program, amelyhez felkérést kaptunk, hogy támogassuk, mintegy élő hidat képezve a program és a hátrányos helyzetű iskolák között. Az volt a szerepünk, hogy az intézményeket motiváljuk, hogy bekapcsolódjanak ezekbe az 1-1 napos, erdei iskolákban, ismert túraútvonalakon megvalósuló programokba, melyek a gyerekek lakóhelyéhez viszonylag közel, de mégis az adott településtől messzebb – belátható távolságon belül – zajlottak. A fő célja az volt, hogy a gyerekek eljussanak egy erdei kirándulásra, ahol kulturális és mozgásos programokon vesznek részt. Feladatunk volt az is, hogy motiváljuk a pedagógusokat, mivel a máltai munkatársak ezeken a hátrányos helyzetű településeken nem idegenként mozognak, hiszen vannak kollégáink a Jelenlét pontokon, ők segítettek a program megvalósulásában, részt vettek benne önkéntesként.
Az ország melyik területeit érinti, és milyen feltételek alapján kerültek be ebbe a programba az osztályok?
A programban három vármegyében – Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Heves vármegyékben – lévő iskolákat szólítottunk meg, ahol az általános iskolások legalább 70%-a hátrányos helyzetű. A gyerekek jelentős része tényleg először látott erdőt vagy hegyet. Az iskoláknak kellett jelentkezni, közel 5 ezer diákot vittek el rövid idő alatt, 2022 szeptemberében és októberében. A program finanszírozta a gyerekeknek az utazást, étkezést és a tevékenységeket az adott helyszíneken. Ez egy igazán hasznos, a gazdasági válság miatt különösen jókor jött élménypedagógiai program volt.
A teljes interjút az alábbi linken olvashatják el:
Fotó: Jelen Média, Simon Márk
Akik a módszertant alakítják a gyerekekhez | Pedagógiai Folyóiratok (gov.hu)
