Mi köze a grillsütő tervezésnek, a koktélgyárnak és a társasjáték készítésnek a szakképzéshez? – többek között ez is kiderül az alábbi – a Mária Rádió Nyolcágú kereszt című, korábbi műsorában elhangzott – beszélgetésből, amelyben Thaisz Miklós, az Máltai Iskola Alapítvány kuratóriumi elnöke értékelte a máltai szakképzők projektoktatásának első évét.

– Az idei tanévben a máltai középiskolákban új módszerrel tanultak a diákok, bevezették a projekt alapú oktatást. Ez idáig egy elég száraz mondat lehetne, nem mindenki tudja, hogy ez mit jelent, de ha azt mondom, hogy társasjáték és grillsütő tervezés, hogy koktélgyár és kávéház alapítás, mindezt 15 éves kor környékén különféle iskolákban, szakképzőkben, azért ez felvet néhány kérdést. Mi történik a máltai szakképzőkben?
– Valóban, a projektoktatás túl általános kifejezés, és nagyon sok mindent jelenthet. A máltai középiskolákban, például a gyöngyösi Károly Róbert Középiskolában, vagy a devecseri középiskolánkban 2023 szeptemberétől vezettük be azt az oktatási módszert, hogy nem tantárgyakat tanítunk Gyöngyösön a pincér, szakács, cukrász diákokok, Devecserben pedig a szociális gondozó ápolónak és gyermek és ifjúságvédelmi felelősnek készülő diákoknak. Ehelyett projektekkel haladtak előre. A tanév elején volt egy négyhetes felkészítő időszak, majd azt követően hathetes blokkok következtek, amikor a diákok a legkülönfélébb projekteket hajtották végre. Minden 6 hetes blokk végén konkrét termékek, eredmények születtek, például egy szakácskönyv a szakácsnak tanuló gyerekek esetében, vagy egy koktélbár, egy kávézó friss süteményekkel és felszolgálással. A tanév végén pedig több hetes összefoglaló, szintetizáló, a tanévet lezáró időszak következett. Az, hogy eredményekben is megmutatkozik-e, amikor tantárgyak helyett élményalapon, bevonódva, interaktívan tanultak a diákok, majd az ágazati vizsgák után derül ki. De azt már eddig is látszik, hogy a lemorzsolódás csökkent. Látványosan jobb a diákok lelkesedése, illetve a csapatszellem ezekben a társaságokban, hiszen itt közösen hajtanak végre tevékenységeket, akciókat, és gyakorlatilag már a tanév első napjaiban megtanultak együtt dolgozni, együtt lenni.
– Kilencedikes tanulók, akik hat hétig pincérkednek, aztán cukrászkodnak, később szakácskodnak, aztán jön a turisztikai képzés, mindig-mindig hat hétig. Ez arra is jó nyilván, hogy valamihez kedvet kapjanak, nem akár egy-egy projekt, vagy akár a hat hét kapcsán, hogy valamilyen szakma felé elinduljanak, tehát ez orientálja is a gyerekeket?
– Így van, ugyanis a szakképzés ma már úgy működik, hogy kilencediktől úgynevezett ágazatokra kerültek be a gyerekek, például a vendéglátóiparba, és a kilencedik osztály évvégi alapvizsga után dönthetik el, hogy ők cukrászok, pincérek vagy szakácsok lesznek.
– Olvastam egy tanárnővel egy cikket, aki a máltai Keriben tanít, ő is próbálta magyarázni, hogy közben megvannak a tantárgyak oktatásai, leadják az anyagokat, csak alárendelve, a projektbe belegyúrva akár a matekot, akár a környezetismeretet, bármit. Meg azt is mondta, hogy ez nagyon fontos a csoportformálódás szempontjából. A nagyon hangosak, lecsendesedtek – most idézem az ő cikkét -, a visszahúzódók meg nyitottabbá váltak. Tehát ez valójában közösségformálás is?
– Abszolút közösségformálás is, és még visszatérve a kérdésedre: nem tantárgyak vannak meg, hanem a tantárgyak tartalmai. Ez apró különbségnek látszik, de hatalmas munka van mögötte. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ez egyébként nem a máltai fenntartótól jött akció elsősorban, hanem kifejezetten alulról jött kezdeményezés, amit mi is támogatunk, segítünk. Több tucat tanár és vezető dolgozott Devecserben és Gyöngyösön közösen azon, hogy kidolgozza ennek a programját. Sokan egyébként azért nem vezetnek be ilyen újításokat, mert ez az elején sokkal több munkát jelent a pedagógusoknak, oktatóknak is, és erre alaposan fel kell készülni. Konkrétan meg kell nézni az összes tantárgy tartalmát a képzési és kimeneti követelményekben, szakmai programban, tehát gyakorlatilag meg kell tervezni ezeket a projekteket, mert a projektoktatás nem abból áll, hogy bemegyünk az órára és majd lesz valami. Egészen konkrétan meg kell tervezni a folyamatot, és ez – különösen az elején – nagyon nagy energiabefektetést igényel. Itt ezt megtették a kollégáink, ezért tud működni.  Amellett, hogy látszik a projektoktatás közösségfejlesztő hatása, az majd a júniusi alapvizsgák után fog kiderülni, hogy milyen hatása van az eredményességre. Büszkén és bátran beszámolok majd bármiről, mert egyébként a kudarcoktól sem félünk. Látszik, hogy nagyon sok, általunk kigondolt gyakorlat jól működik, de nyilván az is látszik, hogy vannak apróbb pontok, ahol érdemes majd változtatni. A nyár feladata lesz, hogy az oktatókkal, vezetőkkel, diákokkal közösen levonjuk az első év konklúzióit.
– Lehet, hogy rosszul gondolom, de az év végén derül majd az is ki, hogy azok a pedagógusok, akik kiléptek a komfortzónából és több munkát tettek ebbe az egészbe, a visszajelzésekből, a gyerekek visszajelzéséből, aktivitásából, hogy egyáltalán, hogy ment ez a fél év, az adhat nekik energiát ahhoz, hogy ezt megérte, és hogy ezt érdemes tovább csinálni?
– Így van. Hozzáteszem, hogy az osztályfőnökök, mentorok részéről szorosabb. Látható, hogy szorosabb a kapcsolat, mint általában szokott a diákokkal, amiatt, hogy így közösen dolgoztak.
– Ráadásul ezek olyan szakmák, amik hiányszakmák, tehát ez is nagyon fontos. Plusz az is tetszett nagyon nekem, hogy nyilván olyan projekteket kellett kitaláljatok, ami trendi, ami vonzó a fiataloknak. Nyilván sokat dolgoztatok, hogy kitaláljátok, hogy mi az, ami a kreativitásukat, fantáziájukat beindítja.
– Igen, tehát ezt nem ennél szakemberek dolgozták ki, hanem azok a szakoktatók, oktatók, közismereti tanárok, akik naponta kapcsolatban vannak a diákokkal. Tehát itt most mi, nyilván a kollégák olvastak elméleti irodalmat is, amikor csinálták ezt a munkát, de alapvetően a saját tapasztalataikra támaszkodtak, ezért talán jobb eséllyel tudtunk indulni, mint mondjuk azok az elméleti szakemberek, akik nem feltétlen a gyakorlatból vezetik le és dolgozzák ki az elképzeléseiket, terveiket. Úgyhogy mi nagyon optimisták vagyunk. Alapelvünk az, hogy egyedileg kell minden gyereket megközelíteni, függetlenül attól, hogy hátrányos helyzetű vagy nem hátrányos helyzetű, nem is feltétlenül az egyediség az, amit itt kiemelnék, hanem inkább az, hogy ezek a gyerekek, akik hozzánk járnak, hátrányosabb helyzetű, nem a legjobb tanuló gyerekek. Számukra nem vált be a hagyományos oktatási menetrend, ezért az érdemi eredmények eléréséhez muszáj volt változtatni.

– Értem, hogy most méretődik meg a program majd ezekben a hetekben vagy hónapokban, de mit gondolsz a program jövőjéről?
– Nagyon izgatott vagyok most, és nem rejtem véka alá, hogy van bennem egy kis izgalom az első tanév végén. Nyilván ennek az egésznek akkor van igazán értelme, ha tudjuk folytatni jövőre. Az adott gyerekeknek, akik itt most kilencedikesek voltak, azoknak már akkor is lenne eredménye ennek az egésznek, ha most befejeznénk, de mi nyilván kudarcként élnénk meg. Most beszélgetünk a kollégákkal arról, hogyan fogjuk ezt jövőre folytatni. Nem akarom fenntartónként azt mondani, hogy márpedig folytatni fogjuk. De én nagyon szeretném, hogy folytassuk. Ehhez próbálunk minden segítséget, támogatást megadni és az oktatókkal, tanárokkal, vezetőkkel közösen a következő hetekben fogjuk eldönteni, hogy egészen pontosan hogyan foly