Az általános iskoláinkban tartott lelki napokról, az adventi időszakban megélt közös várakozásról olvashatunk Sándor Bertalan Brúnó összefoglalójában:

Nincs már messze az Úr…

Advent első hetében – hagyományteremtő céllal – lelki napot tartottunk a Máltai Szeretetszolgálat általános iskoláiban, hogy felkeltsük a karácsony iránti érdeklődést és jó élményekkel támogassuk annak megélését. A mottónk, hogy Isten magát adja nekünk Betlehemben, ezért tudjunk mi is elfogadni és segíteni egymást.

Sorrendben Tiszabő, Tiszabura, Tarnabod és Gyulaj adott otthont az ünneplésnek, melynek kivitelezésében minden nevelőtestület aktívan közreműködött. Mivel az iskolai keretek, a tornaterem vagy az aula mérete korlátozta az egész közösség zavartalan részvételét, az első két napon több csoportra osztva gyújtottuk meg az adventi koszorú gyertyáit, rövid műsorral, gondolatokkal és imával kísérve. Tarnabodon a katolikus templomot, Tiszaburán pedig a művelődési ház épületét is igénybe vettük.

A Szimfónia programban részt vevő gyerekek is adtak egy kis műsort: Tiszabőn a szendrőládiak, az iskola saját furulyás csoportjával közösen; Tarnabodon és Gyulajon pedig a helybeli gyerekek zenéltek. Utóbbi két településen a hitoktatóink mondtak rövid elmélkedést a várakozás jelentőségéről.

A nap további részében a folyosókon és az osztálytermekben különféle programok várták a diákokat, alsós és felsős korosztálynak megfelelően. Volt lehetőségük rajzolni, festeni, ablakdekorációt, karácsonyfadíszt készíteni. Ezzel párhuzamosan közös éneklés, filmnézés vagy mézeskalács sütés, írókázás folyt a szomszédban. Születtek üvegmécsesek, képeslapok, angyalkák és asztali csokrok is szép számban. Itt-ott kiszűrődött a termekből az Adventi hírnök kezdetű ének dallama és a három advent (a történelmi, kegyelmi és végidős úrjövetek) azonos refrénje, hogy „nincs már messze az Úr”.

Az étkezés sem a hétköznapi rutin szerint zajlott: Tiszabőn az osztályok a saját termükben ebédeltek, Gyulajon pedig a nyolcadikosok állítottak össze szendvicseket és gyümölcssalátát a kisebbek részére.

Tarnabodon nem csak az iskolát mozgatta meg az advent, a nagycsoportos óvodások és a Mazsola Gyerekház külön műsorral kedveskedett a résztvevőknek.

„Advent a várakozás megszentelése… – mondja Pilinszky. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb…” A várakozásuk legalább két dimenzióban történik egyszerre. Évről-évre felidézzük az angyalok betlehemi énekét, titkon azt remélve, hogy idén végre maradandó módon megszületik hétköznapjaink valóságában is a Kisded. Hitünk táplálja azt a reményünket is, hogy az iskoláink közösségeiben, emberi kapcsolataiban szintén megfogan és világra jön a mindenséget mozgató szeretet. Amikor a jótetteink világítanak, akkor már nincs messze az Úr sem.

Sándor Bertalan Brúnó