Sokkal önállóbbak és bátrabbak lettek, valamint az ágazati vizsgákon is nagyon jól teljesítettek azok a kilencedikes gyerekek, akik projektoktatásban vettek részt a Máltai Keriben – mondta el tapasztalataikról Daskalopoulos-Kuzbelt Hilda Violetta, nyugdíjba vonuló igazgató. Az idén 70 éves MMSZ Károly Róbert Technikum, Szakképző Iskola és Gimnázium vezetőjének több mint négy évtizedes munkáját a gyöngyösi képviselőtestület. Az interjú alapja a Mária Rádió Nyolcágú kereszt című műsorában elhangzott beszélgetés.  

Lezárult a projektoktatás első éve a gyöngyösi máltai Keriben. Vannak látható jelei annak, hogy hatékonyabbá vált a szakképzés a 9. évfolyamon? Elérte az oktatás átszervezése a célját?


– Nagyon jól sikerült az idei alapvizsga, a tavalyi eredményeket felülmúlta az idei. Én is részt vettem ezeken a vizsgákon, és valóban érezhető volt, a gyerekek sokkal önállóbbak, bátrabbak, mernek beszélni, hiszen gyakorolták. A foglalkozásokon nem feltétlenül az volt a cél, hogy nézzétek meg, olvassátok el, hanem abszolút kreatívan és aktívan tevékenykedtek a gyerekek, és ez visszaköszönt a vizsgán is. Sokkal bátrabbak voltak a gyerekek, a projektoktatás nagyon-nagyon sokat segített a gyerekeknek abban, hogy kiálljanak és előadást tartsanak. Korábban több volt a konfliktus is a diákok, illetve az osztályok között, de ez teljesen megszűnt. Az órák kezdése és befejezése sem a hagyományos csengetési rendet követték, a tanár kollégák ahhoz a gyerekek fáradtságához igazították. A családias hangulat nagyon-nagyon tetszett a gyerekeknek és ennek megvolt az eredménye is. Fantasztikus volt látni azt a négy bemutatót, amit láttunk a tanév során. Mindebben nagyon nagy munkája van a kollégáknak, de megvan az eredménye.

Ez lehet a jövő útja például a szakképzésben?

– Azt gondolom, hogy igen. Nagyon-nagyon nehéz volt a hagyományos oktatási módszerekkel pótolni azokat a hiányosságokat, amelyekkel érkeztek a gyerekek, és ebből nagyon sok konfliktus alakult ki. Ez most olyan szépen elsimult. Nagyon örülök annak, hogy olyan órák és olyan tananyag is bekerült a gyerekek mindennapjaiba – például a személyiségfejlesztés -, ami egyébként nem kötelező tantárgy, de elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a gyerekek megtanulják, hogyan kell viselkedni, kiállni, kommunikálni, a közösségben egymáshoz alkalmazkodni. Mindezt a hagyományos módszerrel oktatott osztályokban nem lehet megvalósítani.

Idén ünnepelte fennállásának 70 éves évfordulóját a máltai Keri. Hogyan zárult a jubileumi ünnepi év?

70 éves a Máltai Keri, jó pár fenntartót megéltünk azóta, amióta ez az iskola megalakult, és hát mondhatom azt, hogy ez is egy óriási öröm számomra, hogy megélhettem tanárként, vezetőként is ezt a jubileumi évet, és aktívan részt is vettem, veszek ennek a jubileumi évnek a méltó megünneplésében. Áprilisban egy kiállítást rendeztünk a Mátra Művelődési Házban, ez több mint egy hónapig volt látogatható. Nem csak képekben adtunk számot az elmúlt 70 évről, hanem gyakorlatilag a szakma fejlődését, a szakmában használt eszközöket és azt a fejlődést is bemutattuk, ami a 70 év alatt lezajlott az iskolában.

Honnan hova jutott ezidő alatt a Keri?

Akkor, amikor ez az iskola létrejött, akkor nem is volt saját épülete, de saját igazgatója sem, hanem a gimnázium igazgatóhelyettese volt másodállásban az iskolának az igazgatója. Aztán ahogy léptünk előre, először a város, aztán a megye, aztán volt egy pár év, amikor egy kiemelten közhasznú kft. volt a fenntartónk. 2012-ben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítvány vett át bennünket fenntartóként és azóta egy folyamatos fejlődésen, egy felgyorsult fejlődésen megyünk keresztül infrastrukturálisan, de azt gondolom, hogy innovációban, módszertanban is. Olyan fenntartónk van, amely nagyon értékeli és támogatja az innovatív tevékenységet. Bizonyos szempontból elvárás is, hogy mindig megújuljunk és alkalmazkodjunk a kezükbe kapott tanulókhoz. Fontos, hogy törődjünk velük, hiszen a mi intézményünkben tanulók egy részének nem feltétlenül olyan a családi háttere, ahonnan biztonságot kapnak, mi ezt is igyekszünk pótolni.

Ez az év neked is különleges. Nagyon aktív és hosszú pályafutás után jól megérdemelten fogsz pihenni, talán sokkal többet, amit igazgatóként nemigen tudtál megtenni?

Igen, 43 éve vagyok a pályán, tulajdonképpen ebben az intézményben nőttem fel. Itt tevékenykedtem pedagógusként, osztályfőnökként, munkaközösség vezetőként, diáksportkör elnökként, a sportszabadidőközpont tanár vezetőjeként, a Szent Hedvig-díj megalapítójaként. Sok-sok osztályt bocsátottam ki a kezem alól. A jubileumi évben óriási örömért, hiszen életem első osztályának 40 éves találkozóját is sikerült összehozni. Ez a csapat azóta is megmaradt együtt egy kis magnak és folyamatos a kapcsolatunk. Május 31-én töltöttem a 65. életévemet, ez már az az életkor, amikor az ember nyugdíjba mehet, de nagyon aktív nyugdíjas szeretnék lenni. Nem is tudom elképzelni, hogy ne tevékenykedjek tovább. Az intézményvezetői feladatkört nem csinálom tovább, de előreláthatólag sok-sok feladat vár ezen felül is. Úgy érzem, hogy amiért dolgoztam, a közösségért, az egy jó közösség lett. Úgy érzem, hogy egy nagyon gyermekszerető és gyermekbarát tantestület vagyunk, és a befektetett munkánknak megvan az eredménye.