Közel hatvan máltai iskolás tanult meg idén síelni a Dockyard támogatásnak köszönhetően Mátraszentistvánon. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítvány a cég adományából 2018 január óta szervez sítáborokat a nehéz körülmények között élő gyerekeknek.

 

 

 

„Estünk keltünk, de nagyon jó volt. Ez mindent megért” – hadarják a tiszaburai lányok egymás szavába vágva, miközben a lábukat már nagyon szorító síbakancsban igyekeztek a buszuk felé. Ez volt az utolsó napjuk a Mátrában, ahova 2018 óta minden évben a Dockyard adományának köszönhetően juthattak a máltai iskolák diákjai háromnapos sítáborba. Tiszaburáról 18 ötödikes – és kísérőként hat nyolcadikos – érdemelte ki az utazást. Tarnabodról és Nyírpilisről 11-11, Tiszabőről pedig 15 diák vett részt a Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítványa által szervezett idei sítáborban.

„Az ötödikesek nem is nagyon voltak még többnapos kiránduláson, így nekik különösen nagy élmény volt a sítábor” – mondta a tiszaburai diákok egyik kísérő tanára, Kun Mónika. Hozzátéve, a szállás is nagyon tetszett nekik, nagy élmény volt igazi havat látni. „Estek, keltek, de nagyon kitartóak voltak” – mesélte a tanárnő, akinek elmondása szerint „jól esett azt hallani az oktatóktól, hogy milyen ügyesek a gyermekeink”.

Az első csapatban utazó 24 gyerekre 9 oktató jutott, ennek is köszönhető, hogy a harmadik napon már senkit nem lehetett a tanpályán találni. Annyi segítő volt, hogy egy percig sem maradtak segítség nélkül a gyerekek. Így a tábor végére a tiszaburai gyerekek közül mindenki megtanult síelni. Többen voltak olyanok is, aki a négyüléses felvonóval még a „nagy hegyre” is felmentek. Az oktatóktól érmet és pólót is kaptak a gyerekek a sítábor végén.

„Izgultunk, hogy mi lesz mert nem tudunk síelni. De most megtanultunk és le tudtunk jönni a nagy dombról V alakban– mesélte lelkesen egyikük. „Először tornáztunk is egy kicsit, majd megtanultuk, hogyan kell megállni pizza alakban” – mondták a gyerekek a kezdetekről. És ezek után következett előbb a tanpálya, majd utána az oktatókkal együtt már a sítudásuknak megfelelő hegyen gyakorolhatták a lesiklást a gyerekek.

Tanáraik szerint nagyon jól szót értettek az oktatókkal is, akik az első nap után már a nevükön szólították őket. Nekik is jól esett, hogy megvolt a kapcsolat. „Az egyből elfogadás azért nálunk nagyon ritka” – magyarázta Mohácsi Zsófia kísérőtanár, hozzátéve: „akárki nem mondhatja meg nekik, hogy mit csináljanak, de itt egy pillanatig nem volt gond”.

A sítábor nem csak a gyerekeknek, az önkéntes oktatóknak és a szervezőknek is nagy élmény volt. „Nagyon jókedvűen és motiváltan érkezetek a gyerekek és a máltai sítábor minket is legalább annyira feltölt, mint a gyerekeket, akiket síelni tanítunk” – mesélte élményeiről Groszmann Ádám, a Dockyard munkatársa, az egyik „önkéntes síoktató”, aki már évek óta kíséri a máltai iskolásokat.

Volt olyan csapat, akiket a nagyon rossz idő és a szakadó eső sem tántorított el a síeléstől, az ő elszántságuk előtt még az oktatók is kalapot emeltek – fogalmazott Grosmann Ádám, hozzátéve, a gyerekeken látszott, hogy mennyire szeretnének megtanulni síelni.

A csoportokban mindig vannak, akiknek egy kicsit nehezebben megy, de némi bíztatás után ők is utolérik a többieket, a nap végén pedig ők is mosolyogva csatolnak le.

A máltai iskolások a másfél nap alatt eljutnak a nagypályáig, tudnak kanyarodva síelni, némelyik már párhuzamos léccel is. „Ez gyorsított felkészítés” – mondja Grosszmann Ádám, hozzátéve, elsősorban a síelés élményét szeretnék átadni a gyerekeknek.

„Látszott, hogy nagyon szeretnék ezt, ez a mi hangulatunkat is feldobta, a gyerekek minket is megnevetettetek, nem csak mi adtunk a gyerekeknek, mi kaptunk tőlük legalább annyit, ha nem többet” – mesélte élményeiről a síoktató.

A Mátrában töltött néhány nap arra is nagyon jó volt a kísérő tanárok szerint, hogy ki tudtak szakadni a tiszaburai gyerekek a mindennapokból, tágult a kis világuk. A Mátrában ismeretlenekkel is találkoztak és megtapasztalták, hogy mindenki jót akart nekik. Az ilyen találkozások a kapcsolatrendszerüket is fejleszti.
Így a gyerek holtfáradtan, de élményekkel telve, apró hógolyókkal a hajukban szálltak fel a buszra és indultak haza. Mosolygós lányok egy kis csoportja azzal búcsúzott: „majd még jövünk”… Van már tervük is: amikor ők leszenek nyolcadikosok, akkor ők jönnek majd segíteni a „kicsiknek”.

*****

A mátrai sítáborok mellett a gyulaji gyerekeknek Eplényben szerveztünk tábort a cég adományából, de a hirtelen jött tavasz némileg átírta az előzetes terveket, ezért síelésre ugyan nem, de kirándulásra, játékra és egy interaktív múzeumlátogatásra így is volt lehetőségük.