Az elmúlt héten már sokadik alkalommal lepték el gyulaji iskolások Annafürdőt. A lengyeli erdei iskolában minden adott ahhoz, hogy gyermek és felnőtt, tanuló és tanító is megtalálja a helyét, jól érezze magát. Az iskola szó használata nem túlzás még ezen a héten sem, hiszen nemcsak az iskolapadban lehet tanulni, sőt…
A nap 24 órájában összezárva rengeteget tanultunk mi is, pedagógusok és gyerekek egyaránt. Tanulhattunk szeretetről, családról, empátiáról, barátságról, háziasságról, segítőkészségről, és még rengeteg olyan dologról, amire nyolctól négyig sajnos nem mindig jut idő.
Megtanulhattunk lúdtollal írni, méghozzá gubacs-tintával, készíthettünk agyagból tálat, kupát és poharat. Elemezhettük az Anna-forrás iható vizéből néhány tíz méter után emberi fogyasztásra alkalmatlanná váló Kőris-patak vizét. Hallgathattunk Stefi nénitől előadást a madarakról, gondozásukról, védelmükről, sőt még az oly fontos szelektív hulladékgyűjtésről és újrahasznosításról is.
De hogy az iskolai tananyaggal se maradjunk le, vittünk magunkkal egy regényt, méghozzá a Pál utcai fiúkat, amit nemcsak az 5. osztályosok, hanem a 7.-esek is éppúgy élveztek.
A regény olvasásán kívül egy még fontosabb könyvet is olvastunk. A reggeleket ugyanis a ház előtt lévő feszületnél közös Biblia olvasással és imádsággal indítottuk, egy különleges légkört teremtve az egész napnak. Jó volt megtapasztalni, hogy napról-napra egyre többen tudnak és mernek hangosan is hálát adni Istennek.
Persze ha már az erdőben voltunk, a nagy séták sem maradhattak el. Etettünk vaddisznót banánhéjjal, gímszarvast, dámvadat almacsutkával. Megnézhettük az erdőt egy olyan egyedi kilátóból, ahová még kerekesszékkel is fel lehet menni. És persze a csodás tavat is szinte minden nap meglátogattuk, akár ragyogóan sütött a nap, akár szakadt az eső.
Különleges volt azt is látni, hogy egy egyszerű játékkal, az „őrangyalozással”, (amikor az este kihúzott társadnak egy napig az „őrangyala” vagy, vigyázol rá) micsoda barátságok szövődnek. Talán olyan ember ölel meg, aki eddig két méter távolságból beszélgetett csak veled…