„Sugárzik a szeretet ebből az intézményből” – interjú Karancz Zoltánnéval, a zalakomári óvoda helyettes vezetőjével

Hisz abban, hogy minden kisgyermekben csoda rejlik,s az ő feladata ezt megtalálni, sok közös játékkal és élményeken keresztül. Úgy véli, neki kell segítenie abban, hogy a kisgyermek is higgyen ebben a csodában. Ismerjék meg Karancz Zoltánnét, Andit, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat zalakomári óvodájának óvodapedagógusát és helyettes vezetőjét, aki az idén először átadott Év Pedagógusa-díj egyik díjazottja. Az alább olvasható interjú a Mária Rádió Nyolcágú kereszt című műsorában hangzott el november 9-én.

Már kora gyermekkorában is tudta, hogy óvónő lesz vagy felnőtt fejjel választotta ezt a hivatást?

Igazából a nagyon pici gyerekkoromra nem emlékszem, de édesanyám azt mesélte, hogy már általános iskolás koromban is rendszeresen segítettem a gyengébben tanulóknak a leckék megírásában. Igazából ez a segíteni akarás indított el engem ezen a pályán, hogy gyermekekkel foglalkozzak. Így óvónőképző szakközépiskolába jelentkeztem, pedig nagyon nehéz volt annak idején bekerülni, nagyobb túljelentkezés volt, mint a gimnáziumban, Székesfehérváron a Vasvári Pál Óvónőképző és Szakközépiskolába. Szerencsére felvettek, és az ott eltöltött négy év, illetve az óvodai szakmai gyakorlatok ösztönöztek arra, hogy nappali tagozatos főiskolán tanuljak tovább, hogy minél többet megtudjak a szakmánkról. Ott a főiskolán évfolyam legjobb óvodapedagógusa versenyen indultam, és második helyezett lettem, ami adott egy újabb megerősítést, hogy nekem ezzel mindenképpen van dolgom.

Zalakomár hogy jött képbe?
– Én szegedi lány vagyok, és férjhez jöttem ide a Dunántúlra, Nagykanizsára költöztünk. Akkoriban egyáltalán nem volt óvónői állás abban az időben itt, Nagykanizsán. Bajácsán helyezkedtem el, de csak egy GYES-en lévő kolléga helyett tudtam elhelyezkedni. Vagyis három év után lejárt a munkaviszonyom. Az akkori vezető, aki kolléganőm volt a csoportban azt mondta, hogy nagyon-nagyon sajnálja, hogy azt kell nekem mondja, hogy visszajön a kolléganője, és hogy nincs tovább állásom, de hogy mindenképpen azt szeretné, hogy a szakmában maradjak. Ő javasolta nekem, hogy Zalakomárt, azzal , hogy a lelkemre kötötte, : ne mondd azt kérlek, ha meglátod a gyerekösszetételt, hogy nem fogadod el ezt az állást.”Elfogadtam az állást és egy percig nem volt számomra kétséges, hogy én ezt szeretném, és itt, Zalakomárban csinálni. Mert a gyermekek tekintete, meg szeretete, meg az a hála, amivel körülveszik az embert, egy percre nem tette azt kétségessé számomra, hogy Zalakomárban szeretnék dolgozni. Többször hívtak Nagykanizsára, de egyszerűen én úgy érzem, hogy itt találtam meg azt, amit szeretek csinálni.

És milyenek a gyerekek, vagy milyenek voltak, mire gondolhatott az az óvodavezető, amikor azt mondta, hogy ne rémisztenek el a gyerekek?

Nem könnyű ebben az óvodában dolgozni, ugyanis nem könnyű olyan családi hátterű gyerekekkel dolgozni, ahol sok családi probléma, hátrányos helyzet. Pedagóguspróbáló munka, és nekem ez volt a kihívás, hogy minden kisgyermekből megpróbáljam kihozni a lehető legjobb önmagát. Nekem természetes, hogy különbözőek, ugyanis különböző adottságokkal születnek, nem egyforma körülmények között nevelődnek, és én azt gondolom, hogy a velük való bánásmód sem lehet azonos. És ez csak úgy lehet, hogyha értő figyeléssel megfigyeljük a gyermekeket, illetve megismerjük, elfogadjuk, támogatjuk őket, és akkor tudunk együtt dolgozni.

Értő figyelem, és az odafigyelés lehet a Zalakomári óvoda titka?
– Meg a hatalmas nagy szeretet, amivel körülvesszük a gyermekeket. Én hiszek a szeretet erejében. A pedagógiai hitvallásomat is így fogalmaztam meg a portfóliómban, hogy hitem szerint a nevelőmunkánk alapja a kis csoportban kialakított meleg, szeretetteljes bizalmat sugárzó légkör, és meggyőződésem, hogy a közös élményeknek a simogatás, az ölelés élményével kell kezdődnie. Ha van egy eleven gyermek a csoportban, aki sok rosszat csinál, akkor nem azokat kell észrevenni. Persze vannak szabályok, meg keretek, de amikor ez az eleven kisgyermek végre olyat csinál, ami jó, akkor a többiek előtt kell őt nagyon-nagyon megdicsérni. Sajnos a gyerekek is be tudják egymást skatulyázni, hogy ő rossz mindig bánt, és akkor az is elhiszi magáról, hogy ő rossz, aki teszi ezeket a dolgokat. De nem ezt kell benne erősíteni, hanem hogy ő igenis tud jót is csinálni, és amikor így tesz, akkor kell nagyon-nagyon megdicsérni a többiek előtt, hogy na látjátok, hogy ő most milyen okosan, amit csinált, milyen ügyes volt benne, és akkor az a kisgyerek egy idő után próbálja ezt a jót csinálni, hogy megkapja érte a megerősítést.

És mindenkiben megtalálod a jót?
– Mindenkiben, minden emberben van valami jó. Az, hogy ő a mozgásban, egyensúlyban, az éneklésben, ő kedves, szeretetéhes, mindenkiben van valami jó, csak ezt meg kell találni. És emiatt van az, hogy nagyon-nagyon figyelni kell rájuk. Igen, ez az értő odafigyelés, amit mondtam neked, hogy megtaláld ezt a jót, mert onnantól ebbe tudsz kapaszkodni. Ezzel tudod őt motiválni a többi dologban, hogy kijöjjön belőle benne lévő jó.

Hogy indul nálatok akkor a reggel?
– Megérkeznek a gyermekek, a dadus néni fogadja őket kint, és a csoportszobában már úgy lépnek be, hogy látom rajtuk, hogy a dadus néni helyre rakta a kis szomorkás tekintetet néhány jó szóval. Azért elválni még azért a nyári szünet után is azért nehéz, a szüleiktől, de a kolléganőim is azon vannak, hogy a belépés pillanatától itt egy másfajta környezet fogadja őket, ami szeretettel, odafigyeléssel. Ahogy bejönnek, köszönnek, és így alakult ki ez a szokás tavaly óta a csoportunkban, hogy odajönnek és megöleljük egymást. Mert én nagyon szeretem azt, hogyha minden kezdő kisgyermeket fogadok, mert minekünk is, felnőtteknek is, a gyermekeknek is nagyon-nagyon fontos, hogy mindenki érezze azt, hogy odafigyelnek rá és fontos a közösségben.

Az alapján, amit elmondtál, hogy hogyan viszonyultatok mindig is a gyerekekhez, ott Zalakomárban, az nagyon egybevág azzal, ami a Máltai Szeretetszolgálat küldetése is. De a kérdés, hogy ezt te hogy élted meg ezt a váltást?
– Éreztem azt, hogy Máltai Szeretetszolgálat óvodájának lenni csak pozitív változást jelenthet az óvodánkba járó gyermekeknek és a családoknak. Tudtam, hogy a mi segítő szándékunkat a Szeretetszolgálat még csak megtámogatja, de így visszagondolva nemcsak konkrétan a gyermekeknek, illetve a családoknak hozott pozitív változást a fenntartóváltásunk, hanem nekünk, pedagógusoknak is, ugyanis szakmailag is nagyon-nagyon sokat tudtunk fejlődni, illetve nagyon nagy segítséget adott nekünk az innovációk, ami által még tudatosabban figyeltünk arra, hogy még eredményesebben végezzük a munkánkat.

Mi az, ami szerinted a máltai ovit megkülönbözteti legmarkánsabban bármely más fenntartó által fenntartott ovitól?
– Képzeld el, hogy nemrégen volt nálunk három látogató az intézményben, akik a Virágos Magyarország pályázat kapcsán jöttek hozzánk zsűrizni, ők mondták, hogy szeretet sugárzik ebből az intézményből. Szerintem ez a legfontosabb a máltai intézményünkben, hogy az ott dolgozó emberekben ugyanaz a segíteni akarás, ugyanaz a szeretet, ugyanaz a nyílt egyenes, tiszteletet adó kommunikáció, ugyanaz a támogató szellem van benne, és ugyanaz a különbözőségek elfogadására irányuló szellemiség van benne, és szerintem ez érződik ezen az intézményen.