Ötödik alkalommal rendezte meg Máltai Kavalkád Gyermeknapját a Máltai Keri. A Sóház telephelyen 120 kisdiák vett részt a vidám programokkal teli napon, amelyet a középiskola diákjai és pedagógusai olyan szeretettel, várakozással és persze sokrétű előkészítő munkával alkottak meg.
Kerisek a kisebbekért
Öt évvel ezelőtt álmodta meg a máltai Keri igazgatóhelyettese, Madai Judit azt a különleges gyermeknapi rendezvényt, amely úgy nyújt egészen egyedi élményt a környék máltais kisdiákjainak, hogy az egyszersmind a keris középiskolások számára is építő tapasztalattá válik.
Egy átgondolt, minden részletében a nemes célt szolgáló ötlet – innen indult minden. A megvalósulás mögött azonban elkötelezett pedagógusok és nyitott szívű, segítőkész középiskolások együtt dolgoztak azért, hogy a kisdiákok számára ez a júniusi délelőtt kiragyogjon a hétköznapok sorából, és a szó legszebb értelmében gyermeknappá lényegüljön át.
Amikor a vis major is csak újabb jót hoz
Az összefogás idén egy váratlan szereplővel is bővült. A tarnabodi gyerekeket eddig utaztató falubusz sajnos foglalt volt– a K & V azonban ismeretlenül is reagált a Keri segítségkérő levelére, és térítésmentesen biztosított egy buszt a gyerekek számára.
Így mindenki megérkezett abba az élményközpontba, amelyet a Sóház téri telephelyen teremtettek meg számukra a pedagógusok és a keris diákok. Az idei rendezvény minden eddiginél több résztvevőt vonzott. Összesen 120 kisdiák érkezett Tarnabodról, Tiszaburáról, Tiszabőről, Gyöngyöspatáról, a gyöngyösi EGYMI-ből, valamint idén először a Családok Átmeneti Otthonából is. Vendéglátóik ezúttal is a Máltai középiskola diákjai és pedagógusai voltak, akik hosszú heteken át készültek arra, hogy tartalmas játékokban bővelkedő napot szervezzenek a kisebbeknek.
Iskolából élményközpont
Az egész udvar a gyermeknap vidám hangulatába öltözött: kedves dekorációk, sátrak, játékállomások várták a kicsiket, akik a bejelentkezéskor megkapták a térképet, amelynek segítségével felderíthették a játékállomásokat. Mindenhol előre elkészített játékpénzeket, “fityingeket” gyűjtöttek a teljesített feladatokért. A Keri kereskedő szakos diákjai által működtetett Vidám Világ boltban aztán ezeket a fityingeket különböző játékokra, írószerekre, bizsu ékszerekre, könyvekre költhették el. Már áprilistól gyűjtötték a bolt termékeit: az elkészített és kihelyezett plakátok felhívására diákok, tanárok, iskolai dolgozók hozták be adományként a gyerekeknek szánt tárgyakat, a kereskedő szakos diákok pedig szortírozták, beárazták, felcímkézték őket. A Máltai Szeretetszolgálattól is sok társas- és egyéb játékot kaptunk. A szakács tanulók az ebéd, a cukrászok a desszert megalkotásában segédkeztek, a pincér tanulók feladata pedig az innivalók elkészítése és a felszolgálás volt. Így közben a Keri minden ágazata gyakorolhatta szakmáját, ahogy a gyermeknapi rendezvényen is kipróbálhatták magukat animátorként, szépségszalon működtetőjeként, vagy épp színdarab szereplőjeként.
Nevéhez hűen kavalkád
Választható szerepkör pedig bőven akadt: az egyes játékállomások a lehető legkülönfélébb szórakozásokat kínálták a gyerekek számára: ügyességi pálya, vízibombás célbadobás, táncolás, tombolás, közös mesélés, interaktív kisszínház, színezések, fonások, sminkelések, állatsimogatás – volt minden, ami játékra hívhat és örömet adhat, így a gyerekek lelkes kíváncsisággal igyekeztek egyik játékállomásról a másikra, hogy új és új izgalmas feladatokba, lehetőségekbe vessék bele magukat. A kerisek a vendéglátásról sem feledkeztek meg: délben gulyásleves és frissen sült palacsinta, fagylalt várta a gyerekeket, a nap folyamán pedig limonádé, a kísérő felnőtteknek pedig finom kávé gondoskodott a felfrissülésről.
Mindenki gazdagodott
Azt tartják, hogy amit a gyermeknek adunk, azt nem elveszítjük, hanem megsokszorozzuk. A Máltai Kavalkád ezt tette láthatóvá. A nap végére mindenki vitt magával valamit. A legkisebbek közös játékokat és olyan emlékeket, amelyek még sokáig elkísérik őket. A középiskolás diákok megtapasztalhatták, milyen érzés felelősséget vállalni másokért, mások öröméért tevékenykedni. Egy-egy állomás vezetése közben már nem egyszerű résztvevői voltak a rendezvénynek, hanem segítők, szervezők, példaképek, akikhez a kisebbek bizalommal fordultak. A pedagógusok számára pedig ismét megerősítést jelentett látni, hogy a tanórákon közvetített értékek a gyakorlatban is életre kelnek.
Amikor a játék híd a generációk között
Az a generáció, amelyik a játék szóhoz sokszor már a telefont köti, most a valódi játék utánozhatatlan örömét élhette át. Talán éppen ezért fontosak az ilyen napok. Mert emlékeztetnek bennünket arra, hogy a legértékesebb élményeket nem alkalmazások, algoritmusok vagy kijelzők adják, hanem azok az órák, amelyeket egymásra figyelve, közösen töltünk el. Ezekből az együtt átélt pillanatokból épülnek a közösségek – és sokszor egy gyermek önbizalma is. Jó volt látni a csillogó szemeket, hallani a felcsendülő kacajokat, figyelni, ahogy egymás szavába vágva, boldogan hadonászva tanakodnak a gyerekcsapatok egy-egy feladat megoldásán, a segítő középiskolások “kistanári” öntudatát, segítő ténykedését, a pedagógusoknak a gyermeki örömben gyönyörködő mosolyát. A Máltai Kavalkád olyan kezdeményezés, amely minden résztvevő számára a lehető legjobb lehetőséget teremti a derűre, a közösségre, a lélek épülésére. És talán ez a legszebb az egészben: valaki egyszer kitalálta, mások hittek benne, ma pedig már gyermekek és felnőttek százai gazdagodnak általa évről évre – és minden bizonnyal így lesz ez jövőre is.
Horváth Orsolya
