„Félve merem kérdezni…” Valahogy így kezdődött az az üzenet, amelyet Thaisz Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítvány kuratóriumi elnöke küldött a közelmúltban a szervezet által fenntartott középiskolák vezetőinek, és amelyben arról érdeklődött, be tudnának-e kapcsolódni aktívan a Tiszaroffon elszállásolt ukrajnai menekültek ellátásába. A reakciók alapján az aggodalom felesleges volt: mind a 3 olyan szakképző intézmény, ahol vendéglátást is oktatnak az első szóra csatlakozott, azóta pedig egymást váltva tesznek meg mindent azért, hogy egy kicsit jobbá tegyék a bajbajutottak mindennapjait.
Néhány hete már beszámoltunk arról, hogy az MMSZ Óbudai Technikum és Szakképző Iskola a Keleti pályaudvarhoz érkező menekültek szendvicseinek elkészítésével az elsők közt kapcsolódott be az ukrajnai menekülteknek való segítségnyújtásba. Akkori írásunkban is jeleztük, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat – amely a Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanács tagjaként a kezdettől fontos szerepet vállal a segélyakciókban – fővárosi Határ úti raktárában is hasznát vennék óbudai iskolánk lelkes tanulóinak. Jó hír, hogy az MMSZ által biztosított kisbusz révén mostanra ennek logisztikai háttere is adott: alkalmanként 4-5 technikumi tanulót rendszeresen eljuttatnak a helyszínre, ahol a beérkező adományok válogatásába és az egységcsomagok összeállításába tudnak bekapcsolódni. Ráadásul, ahogy azt a bevezetőben említettük, mostanra már a „terepen” is nap mint nap bizonyítanak a diákjaink!
A felújított tiszaroffi kastélyba, amely e sorok írásakor már több mint 70 ukrajnai menekültnek nyújt átmeneti otthont, elsőként a gyöngyösi MMSZ Károly Róbert Technikum, Szakképző Iskola és Gimnázium 1 szakoktatóból és 3 szakácstanulóból álló csapata érkezett meg, őket a dombóvári MMSZ Esterházy Miklós Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium „küldöttsége” követte, mostanra pedig már az óbudai iskola 1 oktatója és 8 diákja teljesít szolgálatot.
A feladataik között egyebek mellett a menü összeállítása (amelynél természetesen prioritást élveznek az adományokból eleve rendelkezésre álló alapanyagok), a bevásárlás, az ételek elkészítése és a terítés szerepel. Már, ami a „hivatalos” kötelezettségeket illeti, ugyanis legalább ilyen fontos, hogy a fentieken kívül tanulóinknak a nyelvi nehézségeket áthidalva jut idejük (és energiájuk) egy kis játékra, sporttevékenységre a gyerekekkel, legalább valamelyest elterelve az ő és a szüleik gondolatait a problémákról.
Néhány mosolyból kiderül, az ott lévők rendkívül hálásak a pozitív hozzáállásért, a segítségért, visszajelzéseik alapján pedig szerencsére a konyhában is remek munkát végeznek a diákjaink. Ami őket illeti, sokat mondó, hogy akadt olyan tanuló is, aki az eredetileg tervezett hazaindulás helyett maradt néhány plusz napot, mert érezte, hogy szükség van rá, és hogy fontos az, amit tesz. „Mindenkin látszik, hogy nem az esetleges dicséretért vannak ott. Úgy gondolom, ezek a napok sokkal többet tesznek hozzá emberileg a fejlődésükhöz, mint bármi, amit egy iskola normál körülmények közt biztosítani tud, legyen az tréning, gyakorlat vagy akár érzékenyítés. Éles helyzetbe kerültek, ahol látják, hogy nekik kell helytállniuk, nekik kell másokért tenniük, és büszkék vagyunk arra, hogy ezt roppant talpraesetten, felelősségteljesen meg is teszik” – fogalmazott Kiss Árpádné Csűri Zsuzsanna, a MMSZ Óbudai Technikum és Szakképző Iskola igazgatója.
Intézményvezetőnk kiemelte azt is, a csatlakozó iskolák teljes közössége kiveszi a részét a segítségnyújtásból, megoldják a Tiszaroffon tevékenykedő kollégák helyettesítését, valamint egyéb szervezési feladatok elvégzésével garantálják a biztos hátteret. Ezzel párhuzamosan a szülők is rendkívül kedvezően fogadták a fejleményeket, többen is kifejezték, örülnek, hogy egy olyan iskolába jár a gyermekük, amely a bajban segítő kezet nyújt másoknak. További pozitívum lehet, hogy a helyszínről visszatérő diákok előadást is tarthatnak majd diáktársaiknak, így közvetve mindenki inspirációt meríthet a történeteikből.
Sajnos pontosan tudjuk, az ukrajnai helyzet miatti menekülőkkel kapcsolatosan belátható ideig bőven akad még tennivaló, de szerencsére az eddigiek alapján egyértelmű, hogy az MMSZ Iskola Alapítvány által fenntartott intézményeknél a szorgalmas, segítő kezekből sincs hiány. Mi természetesen a továbbiakban is azon leszünk, hogy sok szervezőmunkával, és még több odaadással még inkább kivegyük a részünket a bajbajutottak támogatásából!
