„Egyszerűen nem mondhattam nemet, kár lett volna kimaradni ennek a szervezetnek az átalakításából, bővítéséből. Egyszerre vonzott a név és a feladat. Jó döntést hoztam.” Így idézi fel a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítványához való öt évvel ezelőtti csatlakozást Hollósi Géza, aki májustól ügyvezető igazgatóként tevékenykedik. Interjúnkban az oktatás és a tanügyigazgatás világában eltöltött évtizedeiről, az új szerepkörében rá váró kihívásokról és legfőbb célkitűzéseiről is beszélt, de kiderül az is, mit kért tőle elődje, a munkáját kuratóriumi elnökként folytató Thaisz Miklós, akivel, ahogy eddig, úgy ezután is együtt járják útjukat.

– Annak idején miért éppen az oktatás mellett tette le a voksát, mi vonzotta erre a területre?

– Az, hogy pedagógus lettem, valamint a pálya gyakorlása mellett és után oktatásirányítással foglalkoztam, egy hosszabb folyamat és véletlenek eredménye volt. Valójában nem akartam az oktatás területén elhelyezkedni, az érettségim évében nem is állt szándékomban továbbtanulni. Akkori gimnáziumi igazgatóm beszélt rá, hogy adjam be a jelentkezési lapomat a tanárképző főiskolára. Sikertelen lett a felvételim, de ott javasoltak egy képesítés nélküli nevelői állást egy csepeli általános iskolába. Elfogadtam. Egy 36 fős osztály napközis csoportjában láttam el a feladatot, valamint testnevelést és rajzot tanítottam. Így utólag visszagondolva, tizennyolc évesen vakmerő tett volt, de egy év múlva már tudtam, hogy iskolában képzelem el a jövőmet.

– Ezt követően milyen út vezetett a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítvány ügyvezető igazgatói posztjáig?

– Megpróbálom röviden összegezni ezt az elmúlt negyven évet. A már említett csepeli iskolában eltöltött egy év után Újpesten folytattam három évig, majd 1985-ben visszamentem abba az általános iskolába, ahová valamikor nyolc évet jártam, és 1991-ig maradtam is. Közben esti tagozaton elvégeztem a tanítóképző főiskolát, és általános iskolai történelem szakos oklevelet is szereztem. Napköziotthoni nevelő voltam, helyettesítettem alsó tagozatos osztályokban és történelmet tanítottam. Az igazi ok sosem derült ki, de hat év után távoztam az iskolából, és a polgármesteri hivatal művelődési irodáján helyezkedtem el, mint tanügyigazgatási ügyintéző. Ha valami távol állt tőlem, az a „hivatali munkarend és életforma”, de utólag bebizonyosodott, hogy helyes döntést hoztam. Rengeteget tanultam és kívülről is megismertem az iskolák működésének mozgatóit. Négy év elteltével – utólag visszagondolva túlzott önbizalommal – megpályáztam egy II. kerületi általános iskola igazgatói állását. Sikeresen. Nem tisztem megítélni az ott töltött öt év eredményességét, de büszkén tekintek vissza arra a fél évtizedre. Pedagógiai programot alkottunk, új eljárásokkal növeltük az iskola keresettségét és főleg: sikerrel álltunk ellent a fenntartó bezárási törekvésének. Ez utóbbi siker természetesen az állásomba került, de legalább az intézmény a mai napig működik.

Visszatértem a polgármesteri hivatalba, előbb tanügyigazgatási, majd – minden ismerősöm megrökönyödésére – gazdasági ügyintézői feladatokat láttam el. Két év elteltével kineveztek irodavezetőnek, és kilenc évig hozzám tartozott a kerület oktatási és kulturális életének irányítása. A 2012. évi távozásomat követően felgyorsultak az események. Négy évig egy az Oktatási Hivatal által megvalósított projektben dolgoztam, majd 2016 nyarán jöttem a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítványhoz.

– Emlékszik, hogyan került kapcsolatba az MMSZ-szel? Miért döntött a szervezet mellett?

– Még a projektben végzett munkám során ismerkedtem meg Thaisz Miklóssal, aki akkor az EMMI főosztályvezetője volt. Véletlen vagy csoda okán egyszerre ért véget a projekt, amiben dolgoztam, illetve hagyta el Miklós a minisztériumot és vállalta el a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítvány ügyvezető igazgatói pozícióját. Felkért, hogy jöjjek vele, azt vázolta, hogy nagyszerű dolgokat hajthatnánk végre. Olyan víziói voltak, amelyek miatt egyszerűen nem mondhattam nemet, kár lett volna kimaradni ennek a szervezetnek az átalakításából, bővítéséből. Egyszerre vonzott a név és a feladat. Jó döntést hoztam.

– 2021 májusában nevezték ki az Iskola Alapítvány ügyvezetőjének. Hogy látja, mik lesznek a legnagyobb kihívásai az új szerepkörben?

– Csak remélni tudom, hogy a legnagyobb kihívásokkal még nem találkoztam. Egy új vezetőnek kezdetben a legnagyobb kezdeti kihívás minden alkalommal – hiába dolgozik ott évek óta – a szervezet új szempontú megismerése, önmaga elfogadtatása és szükségszerű alakítása. Magának a szervezetnek is finomhangoláson kell átesnie. Újra kell osztani a tanügyigazgatási feladatokat, és – mivel megtartottam – össze kell hangolni a fejlesztési igazgatói és az ügyvezető igazgatói munkaköröket.

További kihívás, hogy három intézménnyel – egy óvoda-bölcsőde, egy óvoda és egy szakképző intézmény – bővül a struktúránk. Ilyen szintű ugrás utoljára az érkezésünk nyarán volt.

– Újdonsült ügyvezető igazgatóként mik a célkitűzései? Melyek azok a meglévő értékek, amelyekre továbbra is nagy hangsúlyt kíván fektetni, és milyen szempontokból szeretne a lehető legnagyobb előrelépést elérni az Iskola Alapítvánnyal?

Legnagyobb meglévő értékeink, melyekre építeni lehet: a megfelelő szakértelemmel és elhivatottsággal rendelkező vezető és beosztott munkatársak, a stabil költségvetési háttér és a megkezdett szakmai innovációs folyamatok. Ezeket ápolni, karbantartani és lehetőség szerint fejleszteni kell.

Amiben mindenképpen előrelépést szeretnék? A megfelelő feltételek és keretek kialakításával nagyobb szervezési és szakmai önállóságot biztosítani az intézmények vezetői és dolgozói számára. Erősíteni intézményeink között a tudásmegosztást is megvalósító hálózatosodást. Néhány finomhangolást elvégezni a költségvetés kialakításának és felhasználásának gyakorlatában. Végül pedig új típusú munkaszervezést megvalósítani a fenntartói apparátusban.

A fentiek alapján a célkitűzésem egyértelmű: a megkezdett folyamatokra és megvalósult értékekre támaszkodva egy példaértékű intézményi és strukturális működési gyakorlat létrehozása.

– Elődje, az immár kuratóriumi elnökként tevékenykedő Thaisz Miklós mivel indította útjára az új helyzetben? Ellátta esetleg néhány jó tanáccsal?

Miklós, mint kuratóriumi elnök, több korábbi ügyvezető igazgatói feladatkört napi szinten ellát. Ebből is következik, hogy munkakapcsolatunk napi szintű marad. Jó tanácsai közül kiemelendő, hogy – a rá jellemző – higgadt kommunikációt javasolta, amelyhez az is hozzátartozik, hogy a felmerülő problémák megoldásának nem nekiugrani kell, hanem megfontoltan keresni a megoldásokat. Ezen kívül a kontinuitás tiszteletben tartását kérte tőlem.

Útnak indítania valójában nem kellett, hiszen ezt az utat már öt éve együtt járjuk.

– Ha tömören kellene megfogalmaznia, miért érdemes csatlakozni a szervezetükhöz, például pedagógusként, mivel tudna erre biztatni minél többeket?

– Csatlakozni a mi közösségünkhöz azért érdemes, mert a nehézségek valójában nem olyanok, mint amilyennek egyesek beállítják, a gyermek itt is gyermek, legfeljebb nem villából érkezik az intézménybe. Mert az elmúlt években korábban nem látott infrastrukturális és humán fejlesztések valósultak meg, amelyek folytatódnak. Mert itt valóban létezik a pedagógusok szabadsága, és megbecsülünk mindenkit, aki jobbá teszi a környezetét és szebb jövő lehetőségét teremti meg a hozzánk járó gyermekek számára.